A sport társadalmi funkcióit bemutatva a fentiekből láthattuk, hogy ezek között is egyik legfontosabb, mind egyéni, mind közösségi és társadalmi szinten, az egészség megőrzésében, fejlesztésében és a számos betegség megelőzésében játszott szerep. A következő fejezetben ezeket az összefüggéseket mutatjuk be az egészség/magatartás különböző dimenzióival.

Az egészségszociológia különböző betegségek rizikótényezőit, illetve a megelőzésben szerepet játszó védőfaktorok felkutatását tűzi ki célul, s azt elemzi, milyen társadalmi hatások segítenek abban, hogy az egyének és a csoportok hatékonyan részt vehessenek egészség-magatartásuk alakításában. Ilyen társadalmi védőfaktorok a vallás, a társas támogatás a betegségekkel való megbirkózásban (coping), a kisközösségek, a posztmateriális értékrend elemei (barátság, harmónia, lelki béke) és a sportolás is. Ezek ún. pufferként hatnak, tehát semlegesítik a stresszhatásokat, s segítenek az egészség megőrzésében. De mi is az egészség? A WHO 1984-es definíciója szerint az egészség az egyén testi, lelki és szociális jóllétét, nem pedig csupán a betegség hiányát jelenti. Nemcsak azt jelenti, hogy nem vagyunk betegek, hanem azt is, hogy kiegyensúlyozottak vagyunk, azaz harmóniában vagyunk testünkkel, lelkünkkel, s elégedettek társas kapcsolatainkkal (Pikó, Keresztes 2007; Kovács, Sziget 2017). Ez az új egészségértelmezés egy paradigmaváltáshoz vezetett az egészég- és életminőség-kutatásokban. Ezt követően kezdődött meg annak vizsgálata, hogy milyen tényezők befolyásolják az egészség megőrzését, fejlesztését, ezáltal az emberi élet és boldogság kiteljesedését. A definíció újszerűségét a komplex megközelítés jelentette: az egészséges élethez elengedhetetlen az egyén fizikai, mentális és szociális jólléte. Egyik sem létezik a másik nélkül, s mindhárom szoros kapcsolatban van egymással: ha az egyik jóllét szintje csökken, nagy valószínűséggel a másik kettő is csökkenni fog. Az egészség e három alappillére közötti egyensúly megőrzése lehet a kulcs a boldog, kiegyensúlyozott, elégedett élethez. Az egyén jóllétéhez tehát elengedhetetlen, hogy mind fizikailag, mind mentálisan egészséges legyen, illetve kiegyensúlyozott társas kapcsolatokkal rendelkezzen.

3.1. A sportolás hatása a fizikai egészségre

A mozgáshiány következtében megnövekedett hazánkban a szív- és érrendszeri, légúti, daganatos betegségek aránya, s bizonyos betegségek előfordulási gyakoriságát tekintve hazánk Európában az első helyek egyikét foglalja el, akárcsak a lakosság rossz lelki, mentális állapotát tekintve (Gál 2008). A rendszeres sportolás csökkenti a gyulladásos és véralvadási biomarkereket, javítja a szívizom működését és struktúráját, illetve az érfalak működését (Apor 2012). A nem gyógyszeres kezelések egyik leghatékonyabb módja a rendszeres fizikai aktivitás a magas vérnyomás és vércukorszint, az elhízás, a testzsír csökkentésére. Mozgás hatására javul a vérellátás, ami jótékony hatással van a légzőszervek, az emésztőszervek, a vérellátó szervek és vázizomzat működésére. Így nemcsak a kezelésben, hanem a prevencióban is óriási a jelentősége (Barna 2012; Tabák 2012).

Az elhízás járványszerű terjedésében több életmódtényező is szerepet játszik: például a fizikai aktivitás hiányából fakadó energia-leadás csökkenése, az egészségtelen táplálkozás (gyorséttermi étkezés, magas só-, cukor-és zsírtartalmú ételek, italok fogyasztása) (Martos 2012). A fizikai aktivitás jelentősen hozzájárul a túlsúly prevenciójához és a testsúly csökkenéshez, de az ún. „fit-fat”, tehát az aktív életet folytató, súlyfelesleggel bíró emberek életkilátásai lényegesebben jobbak, mint a „non fit-fat”, azaz inaktív, súlyproblémákkal küzdő személyeké (Apor, 2009; Apor-Rádi, 2010). Összesességében elmondhatjuk, hogy a rendszeres fizikai aktivitás komplex módon fejti ki jótékony hatását az emberi szervezetre, ezért az emberi élet elengedhetetlen részének kell tekintenünk.

Az inaktív életmód számos betegség kockázatával jár. A sportolás koleszterinszintet csökkentő hatása révén sikeresen alkalmazható a csontritkulás, a cukorbetegség, a koszorúér, a keringési betegségek és a túlsúly prevenciójában. A rendszeres sportolás során növekszik az izomtömeg és az izomerő, javul a közérzet, javulnak az érfunkciók, csökken a vérnyomás, így hozzájárul az egészséges fizikum megőrzéséhez és számos betegség kialakulásának megelőzéséhez (Apor, Rádi 2010).

A sportolás segíthet egy egészségtudatosabb életvitel kialakításában azzal, hogy a rendszeres mozgást végzők könnyebben belátják, a sport mellett az egészséges ételek, italok fogyasztása, élvezeti cikkek mellőzésének stb. is be kell épülni az egyén életmódjába (Fintor 2017). A fizikai aktivitás magasabb szintje egyben a konvencionális rizikófaktorok (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás, magas kalóriájú ételek, italok fogyasztása stb.) alacsonyabb szintjével is együttjárhat. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a már betegek szembesítése a fizikai aktivitás értékeivel olyan változásokra sarkallhat, amelyek egy hosszabb, cardiovascuralis betegség nélküli élethez vezet (Simon 2012). Így a sportolás nemcsak fizikai, esetleg lelki állapotra jelenthet pozitív hatást, hanem megtanít egy egészségesebb életmódra, életvitelre is.

A sport mintegy rekreációs funkcióval is bír a munkahelyi, iskolai ártalmak következtében kialakuló fizikai és mentális problémákra. A fittebb, egészségesebb szervezetnek nagyobb a teherbírása, így több munkát tud elvégezni, ami az egész társadalom érdeke. Az így elvégzett munka összessége gazdasági haszonnal bír az egész ország számára, hisz egy egészséges társadalomnak köszönhetően nő a gazdaság teljesítőképessége, GDP-je. Csökkennek a táppénzre költött kiadások, a betegségek miatti munkahelyi hiányzások, az egészségesebb alkalmazottak magasabb teljesítményt nyújtanak és jobban motiváltak (Szabó 2009). Nem véletlen, hogy ma már több munkahely teret és lehetőséget biztosít a munkahelyi rekreációra, különös hangsúlyt fektetve a sportolási lehetőségek megteremtésére.